Élni akarás és élni segítés, avagy életkép a szórványból, Patóházáról

Az alábbiakban Tolnai János patóhazai lelkipásztor gondolatait olvashatják.

A mi közösségünk egy szórványban élő kis gyülekezet. A számok negatív képet festenek, hisz az elmúlt hét esztendőben kb 40 temetés volt, és 2016 óta nem volt keresztelő. A gyülekezet jelen pillanatban 207 lelket számlál. De ennek ellenére sem szabad elkeseredni, hisz aki dolgozik, és élni akar, az tud boldogulni, mert, ahogy egyik példaképem szokta mondani: “ha munkás és becsületes leszel, ne félj fiam, megsegít az Isten!”

Mi sem bizonyítja jobban fenti állításomat, mint az, hogy vannak olyan programok, amik egyesek szerint halálra van ítélve, és mégis működnek. Vegyük például az úgynevezett iskolabusz programunkat. Amikor ez az egész beindult 2015-ben, sokan azt mondták, hogy pénz pocsékolás volt annak az autónak a megvásárlása, és hogy úgysem fogjuk tudni működtetni. Lám, 4 generációt szolgált azóta ez a program, és bizony most van a legnagyobb szükség rá, hogy a Patóházai magyar gyerekek magyar iskolába járhassanak, és ne román tannyelvű iskolába kényszerüljenek.



Istennek legyen hála a Bethlen Gábor Alap programja beindulása óta minden esztendőben támogatta ezt. Az ő segítségük nélkül ez a program nem maradhatott volna fenn. Jó dolog érezni a saját bőrünkön azt a szép mondatot, hogy „Minden magyar számít”.

Aztán természetesen nemcsak ebben mutatkozik meg az élni akarás. Ha jól értesültem néhai Veres Kovács Attila idejében volt utoljára kórus Patóházán. Tolnai Zelma vezetésével és a tenni akaró patóházai hűséges gyülekezeti tagokkal (presbiterekből, nőszövetségi és gyülekezeti tagokból, egyszóval a gyülekezet kemény magjából áll), újra indult a kórusunk.



Évről évre fejlődünk, és merészebbek vagyunk, merünk álmodni. 2019-ben még kórustábort is szerveztünk, amit Köpecen tartottunk. Ennek a kórustábornak a finanszírozását is a BGA vállalta magára. Jó élmény volt testvéreinkkel együtt lenni, és három napon keresztül (szeptember 27–29.) a zenének átadni magunkat. A BGA támogatása abban is megerősítette a kórusunkat, hogy jó munkát végez, és van értelme dolgozni.

Végezetül pedig gyülekezetünk másik pillére az ifjúság. Egyetértek egyik kedves barátom azon kijelentésével, hogy ők nem a jövő, hanem a jelen. Hisz ők is derekasan kiveszik a részüket a munkából. Ha kell szerepelnek, vagy éppen velem együtt végig kántálják az idős testvéreket, de még arra is szánnak időt, hogy a vakációs bibliahét alkalmával a kicsiket istápolják, vagy éppen etessék (hisz azon a héten együtt ebédel mindenki). Nem hiába a szívem ügye az ő sorsuk, lehet néha túlzásba is esek, amikor nagyon a javukat akarom és bele mártom az orrom olyasmibe is, amihez nem lenne közöm. De a szeretetem vezérel, amikor ezt teszem, és ezért játszom velük, ha kell Counter strike-ot, vagy éppen moziba megyek velük, mert éreztetni akarom velük azt, hogy fontosak nekünk. Ezért is szerveztem meg nekik a tavaly a parajdi kirándulást. Július 8–12. között észak-Erdélyi körutunk részeként Székelyföld eme csodás gyöngye volt a fő hadiszállásunk. Ezt a programot is a BGA támogatta anyagilag. Naponta innen rajzott ki a csapat, és néztük meg Tamási Áron szülőházát, a fehéregyházi csata helyét (itt tűnt el Petőfi Sándor), Segesvárt, Szovátát, vagy éppen a parajdi wellnessben mártottuk meg a lábunkat. Csodálatos helyeken jártunk, és csodálatos embereket ismertünk meg.



Nem győzök köszönetet mondani a BGA-nak és a Magyar Kormánynak ezekért a támogatásokért. De leginkább Istennek vagyok hálás, hogy ad erőt a munkához, és mindig ad mellém segítőtársat is. Ezért a teljesség igénye nélkül felsorolok néhány nevet, akik nélkül a programok megszervezése nagyon nehéz lett volna: Fülöp József (Efi trans tulajdonosa) Iszlai Béla parajdi lelkipásztor (aki rendelkezésünkre bocsájtotta a Parajdi Református Egyház Gyülekezeti házát) Badar Andrea, (ők a parajadi utunkban segédkeztek) Vida Sándor, Tókos Jolán, Nagy Károly Kázmér és Nagy Adél (ők pedig a kórus táborunk megszervezésében segédkeztek), a patóházai gyülekezet vezetősége, kórusa, nőszövetsége és ifjúsága. S természetesen Tolnai Zelmát sem felejtem ki, aki mindenben mellettem áll, s végzi velem ezt a nemes szolgálatot, hisz együtt dolgozunk az Isten dicsőségére.

Isten áldjon meg minden segítőkész embert, s adjon minden közösségnek bölcsességet, hogy a ránk bízott időt és lehetőségeket bölcsen használjuk fel, hogy jó sáfároknak találtassunk!